Sikerült az elsősegély vizsgám*.* Hatalmas kő esett le a szívemről, egész hétvégén emiatt izgultam. Tudom, hogy nem olyan nagy dolog, nem egy nyelvvizsga vagy érettségi, de én sajnos mindenért izgulok. Ami szerintem a jövőben még a káromra lehet. Ma a vizsga miatt nem mentem suliba, hanem beültem a McDonald's-ba....bécsi kávé+csokis keksz=tökéletes délelőtt
Komolyabb témára váltva...olvastam pár ember twitterjét, és nagy részük a szerelem miatt szomorú és készen van idegileg. És igazából rájöttem, hogy bár ez velem is előfordul (elég gyakran), nem éri meg szomorúnak lenni. Mostanában kezdek rájönni, hogy nem létezik igaz szerelem( persze vannak kivételes esetek, de én most az átlagról beszélek.) Már kicsi koromban és furcsának találtam, hogy az hogyan lehetséges, hogy aki nekem tetszik, annak én is tetszek. Soha nem volt még olyan igazán komoly kapcsolatom, de azok alapján amiket látok vagy hallok, a két emberből az egyik mindig egy kicsivel jobban szerelmes...Ezen kívül rengeteg pár szakít megcsalás és hazugság miatt, sok házasság megy tönkre és a házaspárok nagy része elválik. Ilyenkor tényleg elgondolkodok, hogy ez az egész igaz szerelem és szerelem első látásra dolog létezik-e a valóságban, vagy csak a mesék miatt képzeljük el, hogy ezek mind igazak lehetnek és megtörténhetnek velünk. Hát, sok boldogságot azoknak, akiknek már sikerült megtalálniuk az Igazit, én viszont még keresem, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
A másik "elméletem", hogy a szerelemnek nincs értelme. Kijavítja saját magamat, a túlzott szeretésnek nincsen értelme. Az emberek mindig megbánták a másikat, és ismerve magamat, én nem bírnék ki egy nagy szívtörést, ezért lehet az lenne a legjobb megoldás, ha nem is kötődnék senkihez annyira, hogy túlzottan fájjon, ha megbánt.
